Sok hónapos vacillálás, és nem kevés autós esemény juttatott el odáig, hogy létrehozzam ezt a blogot. Azt gondolom, aki autózik ebben a mi kis országunkban - illetve a tapasztaltabbak akik még határainkon túl is - látják, érzik, tapasztalják azt a fajta közlekedési morált, illetve annak a hiányát ami nálunk dúl.
Na ettől öntötte el az agyamat a szar, és jutottam el egy olyan gondolatmenetig, amit még nem követett tett, de ki tudja...
Pesti gyerek vagyok, sok-sok éve autózok, itthon és külföldön egyaránt, bár csak sima úrvezetőként. Napi szinten járom a várost, viszem a gyereket reggel ovodába, délután haza, intézem a családi bevásárlásokat(jobbegyen életem irányítójával), és igyekszem megóvni a családom és autóm épségét. Na ez az ami nem egyszerű feladat...
Első körben ugye itt van a dilemma: ha lassan megyek mazsola vagyok, ledudálnak. Ha gyorsan, "fittipaldi" vagyok, egy őrült aki száguldozik. Nehéz megtalálni az ideális középutat. Nem tagadom, nehéz a lábam, haladok is rendesen - a forgalom ritmusában, a duda nekem csak mutiban van a kocsimban, átengedem a gyalogost a zebrán, tehát igyekszem kúltúrált autósként élni a mindennapjaimat. Amíg....
Amíg nem találkozok a rodeósokkal, jasszkarikkal, telefonálokkal. és a többiekkel akik nem képesek odafigyelni a többiekre, mert nagyobb, szebb, jobb etc. kocsijuk van, vagy csak azt gondolják, ők az erősebbek.
Óvom, féltem a kis suzukimat, gyenge is, erőtlen is, megállni se akar mindig, hát nem lehet eszetlenül nyomni neki, tudom jól. Ezért arra jutottam, veszek magamnak egy második autót. Egy Ladát.
Nem lesz szép, nem lesz komfortos, nem is lesz modern, de a kasztnija tutira veri az új autókét, nem kell többé félrerántani a kormányt, nem kell satuzni ha index nélkül betolja valaki eléd a verdáját, nem nyílik ki a légzsák, ha a meggondolatlan biciklis felpattan a motorháztetőre. Nem, nem az országot akarom járni vele, csak szeretnék nyugodtan közlekedni otthonról a munkahelyemig és vissza. És tanítani.
Illemet és kúltúrát a közlekedésben. Ha ez annak árán történik, hogy összetörik pár szép autó, akkor annak árán. Sajnos úgy látom, ez másként nem megy.Majd elviszi, és megcsináltatja szépen, és elkezd gondolkodni. És talán továbbadja, és elterjed a híre.
Nem keresek szponzort(de azért jöhetLOL), nem akarok elismerést (de nem fáj ha kapok), csak szeretném azt tudni, ha elindulok otthonról, akkor haza is érek. Egyben. És ez a családom elvárása is velem szemben.Az asszonynak társ kell, a gyereknek apa, nekem pedig az autóm. Egyben. Minden maradjon egyben. És mindenki.
Úgyhogy venni kéne egy Ladát. Lehet piros lesz. Vagy fehér...
